Túl az első szakaszon

– Szerdán volt a lányokkal egy közös vacsora, ahol Botond értékelte az eddigi munkát, ami július 6-án kezdődött – kezdte mondandóját Gellén András. – Én akkor is tartózkodtam a szakmai értékeléstől, hiszen ez nem az én tisztem. Azt elmondtam a lányoknak, és most is az a véleményem, hogy a két vereségből nekem a békéscsabai volt a fájóbb, bár azt is hozzátettem, hogy az eddigi szakaszt bemelegítésnek tekintettem. Későn állt össze a csapat, ez pedig az én bűnöm, mert nem engedtem meg, hogy külföldiekkel bővítsük a keretet. Viszont hosszabb távon így jártunk jobban, s hiába jöttek a sérülések, betegségek, ez a két vereség a lejátszott hat meccsből még bőven korrigálható. Most is előttünk áll egy hatmeccses szakasz, itt viszont a százszázalékos teljesítmény az elfogadható. Május óta azt szuggerálom a lányokba, hogy megszerezzük a második helyet, amit hitt is, meg nem is a tavalyi keretből maradó hét játékos. Most viszont már mindenki látja, hogy reális a célkitűzés, pontosabban ehhez a csapathoz ez a célkitűzés. A győrieket még nem tudjuk megreggelizni, viszont a szűkebb kerettel versenyző Békéscsabát a végére mindenképpen magunk mögé kell utasítani! A többi csapatról pedig az látható, hogy a hátunkat kell nézniük egész szezon alatt.

– Előbb-utóbb csak összeérik a csapat!

– Így kell lennie, ha elkerülnek a betegségek, s folyamatosan együtt tud dolgozni a keret, akkor kezdhet retteghetni az egész mezőny! Jövőre BL-ben akarunk indulni! 1989-ben indultunk utoljára a BEK-ben. Régen volt.

– Ehhez a célhoz további erősítést is terveznek?

– Először is együtt akarjuk tartani a jelenlegi csapatot, ez legalább olyan lényeges, mint az erősítés. Sok játékosnak lejár a szerződése, január-februárban mindenkivel tárgyalunk, mindenkinek hároméves ajánlatot teszünk azok közül, akikre továbbra is számítunk. A lányoknak is elmondtam, amiről már korábban is beszélgettünk, hogy senkivel sem vagyok hajlandó egyéves szerződést aláírni, aki nem akar legalább két szezonra maradni, az menjen a Jó Isten hírével! A legnagyobb erősítés ez lenne, ha nem kellene megint a fél csapatot kicserélni. Ha a többség marad, akkor is kell két-három erős játékos a BL-hez, s a 2011-es bajnoki címhez, amiért versenyezni akarunk.

– Ha maradnak a mostaniak, s még lesznek érkezők is, nem lesznek túl sokan a lányok? Nem lesz feszültség a kevesebb játéklehetőség miatt?

– Megértem, hogy mindenki játszani akar, de azt meg nekik kell megérteni, hogy ha eredményt akarunk elérni, akkor posztonként két azonos képességű játékossal kell rendelkeznünk. Ezért is tervezzük jövőre a saját jogon indítandó NBI/B-s csapatot, ott játszhatnának az első csapatból éppen kiszorulók, a sérülésből felépülők, s az ificsapat tehetségesebb kézilabdázói. Bár a hétfői tulajdonosi gyűlésen volt egy olyan ötlet is, hogy Hajdúnánáson vagy Balmazújvárosban – a helyi erőkkel együtt – finanszírozzunk meg egy másik első osztályú csapatot is, ahova kiadhatnánk játszani a még fejlődő fiatalokat.

– Van erre reális esély?

– Nem, ez utópia. Az igaz, hogy az NBI/B gyengébb, de ha házon belül van a csapat, akkor fordulóról-fordulóra variálható az ott játszatott játékosok személye, ha a felnőtt és ifi csapatot veszem figyelembe, akkor ez mintegy 40 ember. Ha viszont kölcsönadunk valakit egy másik NB I-es csapatnak, akkor az abban az évben ott is marad, nem hívható vissza egy-egy meccsre, amikor szükség van rá.

– Szokott valakitől tanácsokat elfogadni?

– Noha a szakma nem az én feladatom, de azért mindenről van véleményem. Sokan, sokféle tanácsot adnának, nekem egy szűk kör véleménye a mérvadó, olyanoké, akik hosszú-hosszú éveken át sokat tettek a Lokiért. Azon kívül van segítségem maga a rendszer működtetésére, de ezt a részét a munkámnak csak egyesek látják.

– Voltak-e olyan problémák mostanában, amit megosztana a nyilvánossággal?

– Május 11-én lettem többségi tulajdonos, június 16-án ügyvezető. 2006-tól a könyvelést 3 különböző helyen végezték, általában ingyen. Ez olyan is volt, mert amikor július közepén megkaptam, s elvittem az én könyvelőmhöz az anyagot, a szakmából csodájára jártak: elképesztő állapotok uralkodtak benne. Mostanára sikerült rendbe tenni, igaz nem ingyen, s a könyvvizsgáló is hozzákezdhetett a 2008-as évhez, amit az önkormányzat megkövetelt. Én a 2006-os és 2007-es évet is szerettem volna újra könyvvizsgálóval megnézetni, de senki sem vállalta, senki sem akarta felülbírálni az előző szakértőket, akik amúgy mindent rendben találtak.

– Úgy tudom, hogy más problémák is akadtak!

– Legelőször a futófényes reklámtábla "kakijával" szembesültem, az előző Mecénás Úr amikor elvitte, hagyott nekünk belőle 12 millió forint veszteséget, és hétmillió forint áfá-t, amit nekem kellett kifizetnem. Azóta buknak ki a más érdekességek is, mert kiderült, hogy különböző cégek a támogatást kölcsönként küldték át, ami elvileg minket terhel mint tartozás. Nem akarom számszerűsíteni, de elég megdöbbentő a végösszeg. Ezekre a megoldás még nem látszik.

– Ennek ellenére még nem volt csúszás a kifizetésekben?

– A lányok a megmondhatói, minden rendben megy. Nem olcsó ez a csapat, hisz napi 500-550 ezer forintba kerül minden nap, Karácsonykor, nyári szünetben, válogatott hét alatt, tehát tényleg minden nap! Amikor a Fradi s a Győr ellen is 550 ezer forint körül volt a jegybevétel, s támogatók helyett ingyen meccset nézni akarók jönnek, akkor tényleg kijelenthető, hogy a piaci alapoktól már réges-régen nagyon messze vagyunk.

– Akkor merre tovább?

– Május 11-én elkezdtünk valamit, s biztosan végigmegyünk azon az úton, ami meg vagyon írva. Sikerülnie kell, s akkor sok örömet szerzünk szurkolóinknak, valamint sok bánatot az ellenünk szorítóknak. Remélem, hogy bírom egészséggel, s még az autó sem üt el – szerencsére elég körültekintő vagyok!

– Akkor tehát, jó egészséget, további sikereket, a lányoknak pedig sérülésmentes versenyzést kívánok.

BA