Üdvözöljük Komáromi Ákost!

Mi volt a titka? Mi ragadott meg benne leginkább? Talán annak az embernek az elhivatottsága és kitartása, aki soha, semmilyen körülmények között nem adta fel a reményt egy jó kézilabdacsapatért? Vagy az, ahogyan sugárzott róla és csapatairól az önbizalom, a hit, a bátorság?

A régi nagy sikereket felelevenítő sorozatunk első riportját vele készítettem. Próbáltam kifaggatni, kérdeztem titkairól, kedvenceiről, a múltról, a jelenről. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer is készíthetek vele ilyen riportot. S azt sem gondolom, hogy ez volt az utolsó. Szükségünk van véleményére, meglátásaira, immár a szurkolói oldalról üzenve.

Szívesen válaszolt kérdéseimre, s rendkívül büszke a LOKI fantasztikus szurkolóira. Ígérem, nem hagyjuk magára, s a legfontosabb sikereink után időről időre megszólaltatjuk. Fogadjátok szeretettel Komáromi Ákost, akinek természetes helye van közöttünk!

Volt egyszer egy bajnokcsapat

– Azt a csapatot „csapatnak” hívták. Voltak benne egyéniségek bőven, de talán a legnagyobb erénye mégis a közösség volt. Igaz ez?

– Valóban jó közösség volt. Azért tudtuk a Magyar Bajnokságot megnyerni 1987-ben, mert 5 évig szinte változatlan összetételben szerepelt (Csapó Erika 1986 decemberében érkezett).

{{9}}

– Híresen nagy erőnlét jellemezte azt a csapatot. Tudtuk, hogy a második félidőben mindenkit begyűrünk. Hogy viselték játékosaid a fizikai terhelést?

– Heti 10x 2 órát edzettünk. Nagy hangsúlyt fektettem a játékosok fizikai képességének fejlesztésére. Eleinte nehezen, később már könnyebben. Amikor rájöttek arra, hogy a második félidőben „állva” hagytuk ellenfeleinket a jó kondiciónak köszönhetően, megértették annak fontosságát és elviselték. Ki könnyebben, ki nehezebben.

– Sok a mende-monda arról, honnan ered a gyors indítás-lerohanás taktika. Mi az igazság, tőlünk lesték el a többiek, vagy fordítva?

– Az edzések során sokat foglalkoztunk a gyorsindítás-lerohanás gyakorlásával.

Így kialakultak a mi csapatunk paramétereire jellemző lerohanási szerkezetek.

Abban az időben nem alkalmazták az ilyen, előre megtervezett lerohanási formákat. Persze ennek végrehajtásához kellett a jó kondíció. Hiába tudták az ellenfelek a taktikánkat, sokáig nem találták az ellenszerét. A mérkőzés utolsó negyedórájában rendszerint nyerő pozícióba kerültünk. Tudatosan növeltük a támadás számot.

– Több éven át építetted a csapatot. Már akkor tudtad, hogy bajnokcsapatot építesz, amikor elvállaltad a megbízatást?

– A DMVSC utolsó bent maradó csapatként zárta az 1981-es NBI-es bajnokságot. Amikor 1981. december 1-én átvettem a csapatot, több új, fiatal játékost igazoltunk. A cél a biztos bennmaradás volt. Az 1982-es bajnokságot nagy meglepetésre a 4. helyen zártuk (tavaszi - őszi rendszer). Elsősorban nem eredményben gondolkodtam, hanem a közönségnek tetsző, élvezetes, lendületes játékstílus kialakításában. Ez aztán hozta az eredményt is. A sikeres MNK küzdelmek közben merült fel, a magyar bajnokság megnyerésének lehetősége.

{{10}}

– Emlékszem, egy Vasas elleni meccsünket az Unió Áruház sarkán lévő TV-nél nézték sokan. A „debreceni nép” csapata voltunk. Gondoltad volna akkor, hogy ez lesz az egyetlen bajnoki címünk?

–1955-ben a DVSC elődje, a Debreceni Törekvés Magyar Bajnokságot nyert.

Bízom benne, hogy nem állunk meg kettőnél.

– Ha akkoriban Sziszi nem igazol el….Valóban lehettünk volna BEK-győztes csapat?

– A BEK győzelemnek nem volt realitása.

Eredmények s eredménytelenségek; sport és politika

– A nagy siker után sokáig vártuk a következő bajnoki címet. Miért nem sikerült? Volt akkoriban egy harcos csapat, kemény edzővel, Laurencz Lászlóval. Sok borsot tört az orrunk alá. Miként gondolsz erre?

– Az akkori Építőkben összejött egy kiváló játékosokból álló csapat, kiváló edzővel, kiváló menedzseléssel.

Mi pedig nem bírtuk a négy fronton való helytállást: magyar bajnokság-magyar kupa-nemzetközi kupa-válogatottság. A döntő időszakokban mindig kevesen voltunk. ( sérülés, betegség, szülés, stb...) Az MKSZ akkori vezetése nem volt tekintettel arra, hogy milyen sok mérkőzést kellett rövid időszakon belül lejátszani a csapatnak (mára ez a helyzet megváltozott).

– Sorozatban négyszer sem sikerült a nemzetközi kupagyőzelem, de aztán kétszer mi lettünk a legjobbak. Hogy élted meg a várva-várt újabb nagy sikereket?

– A négy nemzetközi kupadöntő elvesztését a fentiekkel magyarázom.

Az EHF KUPA sikereket (1995.1996) megalapoztuk az előző évek munkájával. Új igazolásokkal (Irina, Virincsik, László Krisztina) megerősítettük a csapatot. Kollégám, Köstner Vilmos, aki előzőleg három évig a segítőm volt, a tapasztalatokat felhasználva kiváló eredményt ért el. Ezúttal is gratulálok. Nagyon örülök a kupagyőzelmeknek. Úgy érzem, hogy a sikeres szereplésben nekem is volt némi részem.

{{8}}

– Nem hagyhatom ki a kérdést: hogy ítéled meg az akkoriban vállalt képviselői szerepvállalásodat, jót, vagy rosszat hozott a LOKI-nak?

– A képviselői szerepvállalásom nagyon tanulságos volt.

– A DVSC-nél is bekövetkezett az, amire senki nem gondolt korábban: még a megszűnés veszélye is fenyegetett. Akkor a csapat élére álltál, más pozícióban vezetted őket. Keserédes valóságnak könyvelted el azokat a szűk esztendőket?

– Amikor 1999 tavaszán a csőd szélére sodródott a DVSC női kézilabda szakosztálya, erkölcsi kötelességemnek éreztem a megmentésében való részvételt. A túlélés volt a cél. Ezt sikerült teljesíteni. Ebben az időszakban döntően a saját nevelésű, a Debreceni Sportiskolában nevelkedett játékosokra támaszkodtunk.

– Egy város vezetése maga dönti el, miként kívánja annak sportéletét irányítani, milyen irányt határoz meg. Hogy érzed, megfelelő helyen kezelik ma Debrecenben a női kézilabdát?

– Most már csak szurkoló vagyok, nem látom át a helyzetet.

– Mindig is azt mondtad, a kézilabda egy olcsó sportág. Menedzselése, fejlesztése arányaiban nem sokba kerül, hasznossága, sportmarketing értéke felbecsülhetetlen. Lehet, hogy ezt csak mi érezzük így?

– Döntően azok az egyesületek járnak jól, ahol szervezett utánpótlás nevelés folyik, kiváló szakemberekkel.

Néhány kérdés, avagy Te hogy látod, Ákos Bá’?

– Gellén András szurkolóból lett tulajdonos. Mit lép erre a kézilabda „háttér” világa? Befogadják? Ellehetetlenítik? Tudomásul veszik Őt?

– Gellén András erőfeszítése tiszteletre méltó. Nagyon tetszik, hogy az utánpótlással is kiemelten foglalkozik és rájuk is sokat áldoz.

{{4}}

– Köstner Vilmos lett az első csapat edzője. Pedig milyen ifi csapatot csinált… Sportszakmailag helyes döntés volt? Így járt jobban Debrecen kézilabdája?

– Igen, helyes döntés volt Köstner Vilmos kinevezése a felnőtt csapathoz, de a továbbiakban is neki kell összefogni, meghatározni, ellenőrizni a DVSC utánpótlás edzők szakmai munkáját.

– Csapesz edző lett a DVSC női ifjúsági kézilabdacsapatánál Jó döntés volt? Kért Tőled már szakmai tanácsot?

– Csapesz az edzői pályája elején jár. Sokat beszélgetek vele, törekvő, jó irányba haladó edző. Bízom benne, hogy edzőként is sokra viszi majd.

– Mit gondoltál, amikor bejutottunk a BL-be? Volt nosztalgiád? Netán féltetted kicsit a csapatot?

– Egyrészt örültem, és gratulálok a BL-be jutáshoz, másrészt aggódok a túlzott elvárások miatt. Kevés érett, rutinos játékossal rendelkezünk a többfrontos harchoz.

Ha az elvárások reálisan vannak meghatározva és propagálva, akkor a BL akár jó is lehet, úgy szakmailag, pedagógiailag, pszichikailag.

Ebben az esetben a BL nagyon jó alapot adhat a következő évek sikereinek.

– Milyen csapatunk van most? Hol a helyünk itthon, s Európa hányadik számú csapata vagyunk?

– Ha az előbb említett problémákat jól oldják meg az illetékesek, komoly esélyünk van a második hely megszerzésére a magyar bajnokságban.

Az európai minősítésre majd jövőre térjünk vissza.

– Hogyan tudnánk újra bajnokok lenni? Igazolnunk kellene neves külföldi sztárokat, vagy továbbra is nevelni, kutatni kell a fiatal tehetségeket?

– Igazolni feltétlenül kell, de továbbra is támogatni kell a sajátnevelésű játékosokat.

Egy-két fiatal magyarországi utánpótlás válogatott játékost is igazolni kellene.

A környező országok magyar tehetségeit is fel kell kutatni és idehozni.

Az egyetemváros adta lehetőséget jobban ki kell használni.

{{7}}

S végül egy-két kérdés, teljesen szubjektíven

– Ki volt a legkedvesebb játékosod? Emberileg, szakmailag, elfogultan?

– Neveket nem mondok, de az biztos, hogy azoktól sokkal jobban megköveteltem mindent.

– Ki volt szerinted a legjobb magyarországi kézilabda edző? Volt példaképed?

– Török Bódog (1 hely, VB 1965). Nagyon sok edzőtől tanultam pályafutásom során.

{{1}}

– Bánt, hogy nem lettél szövetségi kapitány?

– Nem bánt.

–S tényleg, miért nem?

– Nem választottak meg.

– Nem hagytad túl hamar abba az edzősködést? Nekem hiányoztál, lehetett volna még pár éved.

– Egészségügyi okok miatt hagytam abba. Amikor nyugdíjba mentem, szerettem volna segíteni a szakosztályban, de nem volt rám szükség…Tudomásul vettem…

– Van egy fiad is...Hogy kezelitek egymást? Még emlékszem, amikor kiskölökként szaladgált a pálya szélén, miközben a Te neved skandálták….

– Emlékszem, amikor Gábor kisfiúként beállt a szurkolók közé és rettegtem, nehogy eltapossák. Most büszke vagyok fanatizmusára, próbálom tanácsokkal segíteni.

{{5}}

– Komcsi ma a szurkolótábor vezére. Annak a szurkolótábornak, amelyik Európa legjobb tábora. Büszke vagy rájuk?

– Büszke vagyok rájuk. Emlékszem arra, hogy amikor 1981-ben átvettem a csapatot, nagyon kevés néző volt a meccseken. Később egyre többen jöttek, mert a közönség honorálta a lendületes, látványos, fiatalos játékot. Ki is nőttük az Oláh Gábor utcai csarnokot. Lassan 30 éve lesz, hogy Magyarország legjobb szurkoló tábora a miénk.

Kérem, hogy továbbra is kulturáltan szurkoljanak, és minden meccsen biztassák a lányokat.

– Ha kívánnál mondjuk hármat, mi lenne az? Mit üzensz a szurkolóknak, a játékosoknak, azok vezetőinek?

– Sokáig biztos gazdasági alapokat. Türelmet - jó munkához idő kell.

Bajnokságot és kupagyőzelmeket. Sérülés és betegségmentes felkészülést és versenyzést.

Teltházas jó mérkőzéseket. Jobb sajtót…

– Köszönöm a válaszokat!

Komáromi Ákos válaszai után néhány pillanatig elgondolkodtam. Vajon kellőképpen megbecsültük-e őt? Felfogta-e valaki, mit tett Ő városáért, annak kézilabda sportjáért? Neve a szurkolók körében fogalom, mítosz, szimbólum lett. Jöhet - és jöjjön! - számtalan siker, edző, fenomén, az Ő neve örök marad annak, aki szereti a debreceni kézilabdát.

Egy edző, akit a szurkolók hónapokon át, nevét skandálva vártak vissza. Egy edző, aki elment, de félretett mindent, amikor visszahívták segíteni, mert tudta, ez az Ő otthona, itt vannak a gyökerei. Egy edző, aki soha, még a legnehezebb időszak határán sem tudta elképzelni, hogy megszűnhet szeretett csapata.

S egy edző, aki mint szurkoló, ellátogatott a mi honlapunkra is.

Üdvözöljük Komáromi Ákost, érezze jól magad minálunk!

handball

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com