Várakozás alatt

A DMVSC NB I-es női kézilabda-együttese 1982-ben a negyedik helyen végzett az ország legjobb 12 csapata között. Az év végi értékeléskor már akkor kiemeltük, hogy a véletlenek szerencsés alakulása is kedvezően befolyásolta a kimagasló szereplést; a helyezés kicsivel többet mutat, mint a valós tudás.

Tavasszal a DMVSC a hetedik helyen zárta az idényt, majd lejátszotta - megnyerte - a TFSE elleni előrehozott visszavágót, s így máris a hatodik helyről várta az őszi folytatást. A vezetők bizakodtak, bátran nyilatkoztak, hogy az októberi záráskor szeretnének az első hat között végezni. Engi Sándor szakosztályelnök azt fejtegette, hogy ehhez biztosíték a hatodik helyezés, a játékosok jó teljesítménye, valamint a szakosztályi, egyesületi és munkahelyi vezetés összhangja.

Augusztus végén kezdődött az őszi idény. A DMVSC hazai pályán kapott ki a Békéscsabától, a Dunaújvárostól, a Vasastól, idegenben maradt alul a Győri Textilessel és a BHG-val szemben. Az öt egymás utáni vereség azt eredményezte, hogy az együttes visszaesett a kilencedik helyre. Páratlan rossz sorozat, a lehető legnegatívabb mérleg - írtuk akkoriban, s le is ültünk beszélgetni a gondokról az együttes vezetőivel. A cikk mégsem jelent meg. A játékosok jóvoltából, hiszen a hatodik őszi mérkőzésen legyőzték a fővárosi Építőket. Az akkor összegyűjtött anyagból azonban még ma is érdemes idézni.

Azon a bizonyos szeptemberi napon Engi Sándor és Komáromi Ákos edző volt beszélgetőpartnerem.

"A szakosztályvezetés megerősítésre szorul, nálunk ugyanis nem folyik olyan menedzselés, mint a többi NB I-es klubnál."

"Hiányzik az ösztönzés, nem lehet a lányokat buzdítani, serkenteni, márpedig csak akkor lehet követelni, ha az ígért dolgokat teljesítjük."

"Törés van az edzésmunkában, nem nőtt a munka intenzitása. Egyesek nem készülnek olyan becsülettel, mint korábban. Vallom, hogy nem a mérkőzésen dől el minden, hanem a pályáralépés előtti felkészülés nagyban meghatározó. Egy-egy magánéletbeli kilengés a játék során üt vissza."

"Meghatározó a tartalékjátékosok szereplése, mivel a sérüléshullám jóval meghaladta a megengedhető határt. A képességet akarattal, lelkesedéssel csak részben lehet pótolni."

OKOKAT KERESVE

Kezdjük a legvégén, a sérüléseknél. Szilágyi Katalin még az őszi első mérkőzésen a Békéscsaba ellen úgy megsérült, hogy azóta sem tért vissza a sportkórházból. Helyén Töröknét kellett játszatni, akiről viszont köztudott, hogy jobban érzi magát a beállós posztján. Medgyessyné is kivált rövid időre, bár rá ősszel csak egy találkozón nem lehetett számítani. Viszont Vargáné hosszú időre harcképtelenné vált. Tóth Ildikónak nemegyszer sérülten is vállalnia kellett a játékot.

Így aztán érthető, hogy az év során 17 játékos volt tagja a benevezett tizenkettes keretnek. Ebből ketten, a 17 éves tartalékkapus Papp Katalin és a 19 esztendős Veres Éva, egy percet sem töltöttek a pályán. Mind a 26 találkozón bevetésre készen állt Nagy Zs., Tóth R., Tóth I., Törökné, Szarvas és Juhászné, 24-szer nevezték Medgyessynét és Nagynét. (Az utóbbi néhány héttel a bajnokság befejezése előtt szülés miatt leállt), a 23-as szám szerepel Kádárné, a 22-es pedig Szántó és Vargáné neve mellett. Komáromi Ákos edző 12-szer számíthatott Szilágyira, 11-szer Bordásra (ő a tavaszi idényt sérülés miatt kihagyta), 9-szer Szunyoghra, 5-ször Bárdosra (ő időközben Rembeczkiné lett), kétszer Papp Katalinra és egy alkalommal Veresre.

Az idézett gondoknál maradva. A magánélet meghatározó a huszonéves lányok esetében. A keretből csak heten férjezettek, a nagyobb többség még csak keresi az ideális kapcsolatot. Elvégre ők nem kézilabdázó gépek, hanem emberek. Emberek, akiket buzdítani, serkenteni lehet. Anyagilag is, hiszen ez az NB I-es gyakorlat. Erről maguk a lányok is meggyőződhetnek egy-egy baráti beszélgetés, mérkőzés során. Pénz ugyanakkor kevés van. Ezzel függ össze talán az is, hogy többen "korcsolyáznak" a játéktéren. Elsősorban Bordás és Tóth R. áll nagyon nehezen a lábán. Egyrészt más cipő kellene nekik, másrészt javítani kellene a tükörsima parkett minőségét. Az anyagiakról befejezésül talán elég annyit, hogy az egyesületnek is jócskán vannak gondjai. Persze, hogy érinti ez a női kézilabda-szakosztályt is!

Már az is előrelépésnek számít, hogy a sok megoldásra váró feladat közül egy megoldódott. Nevezetesen, a szakosztályvezetés összetétele megváltozott. Igaz, csak most a napokban - a bajnokság befejezése után. November 1-től a felmentést kérő Komáromi József helyett Sárkány Gábort bízták meg a technikai vezetői feladatok ellátásával, dr. Szabó István személyével bővült a közvetlen vezetés.

EDZŐI NOTESZLAPOK

A DMVSC 24 pontot gyűjtött az év során, a tavaszi szezonban tizennégyet, ősszel pedig tízet (beleértve a TFSE elleni tavaszra előrehozott összecsapást). A tervezett ötven százalékot nem érte el az együttes, ebben jelentős szerepet játszott három olyan vereség, amelyet feltétlenül el lehetett (el kellett) volna kerülni: a BHG és a Győr elleni idegenben, itthon pedig a Dunaújváros ellen. Ha harminc pontja van az együttesnek, akkor a jóval reálisabb hatodik helyezést mondhatja magáénak.

De nézzük, mit mutat a mérleg: ki ellen milyen sikerrel szerepelt a DMVSC.

Az első öt helyen végzett együttes ellen mindössze két pontot tudott szerezni a debreceni gárda. A Bakony Vegyész és a Tatabánya ellen egy-egy pontot, igaz még mindkettőt a tavaszi szezonban, ráadásul hazai környezetben! Az utolsó három helyezett ellen tavasszal is, majd az őszi visszavágón is nyerni tudott az együttes, de a legértékesebb pontok nem itt lettek volna szerezhetők, hanem a középmezőnybe tartozók elleni összecsapásokon. S ezzel szemben átlagosan csak két pontot könyvelhetett el a DMVSC. Az FTC ellen mindkétszer győztek (sőt az MNK keretében is jobbnak bizonyultak a fővárosi zöld-fehéreknél), ugyanakkor a Dunaújváros mind a négy pontot megtartotta a DMVSC ellenében.

A DMVSC ez évi mérlege: 26 mérkőzés - 11 győzelem, 2 döntetlen, 13 vereség, 593 dobott gól szemben 584 kapottal. Épphogy pozitív gólkülönbség. A legtöbb gólt Nagy Zs. - 108 - dobta, őt Medgyessyné követi 92 góllal és Vargáné 90-nel. Szilágyi fél év alatt 59-szer volt eredményes. Tóth R. 46, Török 45, Kádárné 42, Juhászné 36 és Szarvas 31 alkalommal vette be az ellenfél kapuját. Szántó 27 esetben volt eredményes, Bordás pedig 17-szer.

Nagyot esett a csapat a büntetők kihasználásában, ősszel tíz százalékot romlott az értékesítésük, így a tavaszi 78 százalékos mérleg az év végére 73 százalékra apadt. Ebben talán közrejátszott az is, hogy Vargáné sokat bajlódott sérüléssel, a csapatból négyen próbálkoztak helyettesítésével. Vargáné az év folyamán 69 büntetőt értékesített, Tóth R. 17-et, Juhászné 16-ot, Szilágyi 11- et, míg Nagy Zs. és Medgyessyné 10-10-et. A 180 kísérletből 133 volt eredményes. Ugyanakkor az ellenfél biztosabb kezű játékosokkal rendelkezett, hiszen a 146 DMVSC ellen megítélt hétméteresből 111-szer zördült a debreceniek hálója.

A játékosok 152 percet töltöttek a büntetőpadon. Ez közel hatperces mérkőzésenkénti átlagot jelent. Az "élenjárók": Vargáné 22 perccel, Tóth R., Szarvas és Kádárné 20-20 perccel, míg Nagy Zs. 16 percet, Szántó pedig 14 percet könyvelhetett el magának.

JÁTÉKOSOKRÓL RÖVIDEN

A tavaszi szezon végén Komáromi Ákos edző három nevet emelt ki: Tóth Ildikót, Szarvast és Sáfit (Medgyessynét). Most velük kezdjük a sort. A 26 mérkőzés alapján Tóth I. nyújtotta a legegyenletesebb teljesítményt, szinte csere nélkül megbízhatóan védte végig az évet. Medgyessyné ősszel rapszodikusabban játszott, mint ahogy megszokta tőle a lelkes debreceni közönség, Szarvas pedig megkezdte egyetemi tanulmányait (KLTE első évfolyam, pszichológia szak), s kevesebb lehetőséget is kapott. Ellenben ősszel nagyot lépett előre Tóth R. aki gólerősebb, taktikailag érettebb lett. Nagy Zs. húzóembernek számított, bár szereplése végletek között mozgott. Sajnálatos, hogy éppen a hazai közönség előtt mutatta gyakrabban negatív oldalát. A balkezes jobbátlövő a csapat jelenlegi egyetlen felnőtt válogatottja, a napokban is a legjobbakkal túrázik Romániában. Minden bizonnyal ez alatt az egy hét alatt tovább növeli válogatottságának (10) számát. Szántó NB I-es játékossá vált ebben az évben. Bordás nem tudta megismételni múlt évi teljesítményét, igaz közrejátszott sérülése. Nagy űr tátong a jobbátlövő posztján: Kádárné nem talált magára a szülés után, a gyakorta sérüléssel bajlódó Vargáné sem tudta mindig megoldani feladatát ezen a helyen. Törökné lelkes, csupaszív játékával hasznára vált az együttesnek a jobbszélen, de a válogatott tudású Szilágyi (ő egyébként tavasszal jó formában játszott) hiányát nem tudta feledtetni. Juhászné amolyan Jolly Jokere volt a gárdának, mindig és mindenütt lehetett rá számítani. Nagyné, Szunyogh és Bárdos csak perceket töltött a pályán.

A rövid értékelésből ki kell emelni azt, hogy három-négy posztra nincs megfelelő játékosa vagy csereembere Komáromi Ákos edzőnek. A kapuban Tóth Ildikónak nincs megfelelő helyettese. A 17 éves Papp Katalinnak és az egy évvel fiatalabb Nagy Katalinnak egyelőre túlzott követelményt jelent a legmagasabb osztály. Ezért szeretné az NB I-es debreceni csapat leigazolni Kalocsai Erikát, az Ózdi Kohász kapusát. Az egyesület elzárkózott a 20 esztendős tehetséges kapus kiadatásától, de ennek ellenére a játékos már itt készül Debrecenben. Az átlövő poszt a DMVSC legérzékenyebb pontja. Ha nem megy Nagy Zsuzsának, nincsenek gólok se. Legalábbis általában. Így elmondható, hogy féloldalas a csapat játéka, nagyobb teher hárul a jobb oldalra. A kiszemeltek között ott olvasható a magasra nyúlt Bojtor Jolán neve, aki ebben az évben a D. Kinizsi kézilabdázója volt. Két fiatal átlövő, a D. Közútból Győrffy és a Derecskéből Katkó jelenthetne újabb erősítést. Mindketten még a jövő emberének számítanak. Szó van még arról, hogy tehetséges ifjúsági korú játékosok kerülnek a felnőtt kerethez. A lista még persze nem teljes, hiszen december 15-ig tart az átigazolási időszak.

Tárgyalások folynak arról, hogy Rembeczkiné visszaigazol a D. MEDICOR-hoz, Juhászné pedig a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Játékára azonban még igényt tart a szakosztályvezetés.

Az MNK-ban a DMVSC már bejutott a legjobb hat közé, a jövő héten azzal az Építőkkel kell megküzdenie a hármas döntőbe jutásért, amely egy éve a 12 között elbúcsúztatta a további kupaküzdelmektől. Az együttes a bajnokság során elmaradt a várakozástól, s nem sikerüli a gárdában rejlő tudásnak megfelelő helyezést elérni, így természetszerűleg a Magyar Népköztársasági Kupában szeretnének bizonyítani.

Mészáros István

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com