Végre Debrecenben az áhított EHF-kupa

Öröm­könnyek a norvég stadionban, mámor az itthon maradt debre­ceni szurkolók körében. Rég­óta vártunk erre a nagy napra, hiszen a debreceni lányok min­dig a siker kapujában "véreztek" el. Most végre sikerült!

Drámai küzdelem volt abban a hétezer személyt befogadó jég­korongstadionban, ahová mind­össze ötven debreceni szurkoló jutott el. Valójában azonban a csapatért szurkolt idehaza min­denki, aki vagy a rádiókészülé­kek mellett, vagy a Hódos Imre- sportcsarnok előtti téren szurkol­ta végig ezt a nagyszerű találko­zót. Hosszú évek kemény, fárasz­tó munkája után jutott el eddig a DVSC-Symphonia, és az utób­bi evek legnagyobb sikerét arat­ta, amikor a lányok átvehettek az EHF-kupát. Bizakodással és nagy fogadkozással indultak: mindent megtesznek a siker érdekében. Ez is történt. Az első félidőben nagyszerűen helytálltak, a máso­dikban viszont játékvezetői segédlettel a norvég együttesnek sikerült kiegyenlítenie a nyolcgólos hátrányt. Ezzel a mérkőzés utolsó perceiben kétségessé tet­tek, hogy hazahozhatjuk-e a dí­szes trófeát. Annyival voltunk jobbak, hogy idegen környezet­ben lőtt több gólunkkal végül is megnyertük a "nagy csatát".

Debrecen most nagy fogadta­tásra készül. Az ünneplés már a repülőtéren megkezdődik, ahová a vasútállomás elől - ma, hétfőn, 13 órakor - indulnak autóbuszok a repülőgép fogadására. Innen - valószínűleg rendőri forgalomirá­nyítás mellett - érkeznek a csa­pat tagjai a városba, a Dósa nádor térre. Egy taxistársaság fogadalma szerint minden játékost külön ko­csival hoznak az első hazai ünnep­ség színhelyére. 17 órakor a Hó­dos Imre-sportcsarnokban Hevessy József polgármester köszön­ti majd a kupagyőztes együttest.

Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy a csapatvezetők - fogadal­mukhoz híven - kopaszra nyí­ratkoznak. Köstner Vilmos veze­tőedző már Norvégiában a mér­kőzést követő percekben is tar fejjel ünnepelt.

Női kézilabda EHF-kupadöntő, visszavágó:

Bakkelagets Oslo - DVSC-Symphonia 30-22 (14-12)

Gjövik, 7500 néző, vezette: Will, Vorderleichner (osztrákok).
Bakkelagets: TJUGUM - Jenssen, Langbakken 2, GOKSÖR 8/2, KVITSAND 5, GRINI 11/5, Mag­nussen 1. Csere: Johnsen (kapus), Saeboe, HAUSMANN 2, Beldo, Madsen 1. Edző: Frode Kyvag.
DVSC-Symphonia: SZOPÓ­CZY - Sándorné, Jeddi 2/1, Kat­kó 3/1, VIRINCSIK 5/1, Csapó 3, László 8. Csere: SZAMOZVA­NOVA (kapus), Lajterné, Zupkó 1, Horváth I. Edző: Köstner Vil­mos.
Kiállítás: 4, illetve 18 perc.
Hétméteres: 8/7, illetve 4/3.

Négy sikertelen kupadöntő után nyolcgólos előny birtokában kelt útra szombaton reggel a DVSC-Symphonia női kézilabda­csapata a norvég Gjövikbe, A Bakkelagets Oslo elleni EHF-kupa visszavágó mérkőzésére. Az uk­rán légitársaság TU-134-es különgépe két és fél órás repülés után szállt le Oslo Garden Moe repü­lőterére, ahonnan azonnal tovább­indult Gjövikbe. A délután meg­tartott utolsó edzést követően Köstner Vilmos edző elmondta, hogy felkészülésük ragyogóan si­került. A lányok nyugodtak és fel­szabadultak, hiszen minden eset­leges norvég taktikai megoldásra felkészültek. A 23 ezer lakosú nor­vég északi kisvárosban természe­tesen óriási érdeklődés előzte meg a találkozót. Mind a hét és fél ezer jegyet eladták a rendezők, így a találkozóra telt ház előtt került sor. Egy belépőért 175 norvég ko­ronát kértek, ami három és fél ezer forintnak felel meg.

Óriási hangorkán fogadta a pá­lyára lépő együtteseket, a magya­rok örömére azonban ez a házi­gazdákat zavarta jobban. A DVSC-Symphonia magabiztosan, nyugodtan szövögette támadá­sait és főleg ezek befejezésére kon­centrált; 5-5-ig fej fej mellett ha­ladtak a csapatok, majd elsősor­ban a villámgyors Lászlónak kö­szönhetően kétgólos debreceni ve­zetést jegyezhettünk. A norvégok idegesen, kapkodva játszottak, s ha helyzetbe kerültek is, Szopóczy eszén nem tudtak túljárni. A 18. percben Sándorné megsérült, el kellett hagynia a pályát. Ez a köz­játék megzavarta az eddig nagyon jól játszó Lokit és a norvégok át­vették a mérkőzés irányítását. Ki­váló beállósuk, Kvitsand egymás után lőtte góljait és a 29. percben megszerezték a hazaiak a vezetést, majd kétgólosra növelték előnyü­ket (13-11). Egy-egy gól esett még mindkét oldalon, s amikor a csa­patok az első harminc perc végén az öltözőbe tértek, senki sem gondolta, milyen izgalmak lesznek még.

Szünet után egy egészen más fel­fogású játékvezetői páros lépett a Fjellhalle parkettjére. Az addigi pár­tatlanságuk elszállt és ítéletük ked­vezményezettjei egyértelműen a norvégok lettek. Egymás után állí­tották ki a magyar játékosokat, akik kettős, illetve hármas emberhát­rányban öt gólt kaptak sorozatban (19-12). A félidő első magyar gól­jára hat percet kellett várni, amikor a szinte végig külön őrzőt kapott Csapó betörésből szerzett gólt. A hazaiak azonban most már ellenállhatatlanul játszva, előnyüket tovább növelték és a 40. perc végére Grini góljával beállították a debreceni mérkőzés végeredményét (22-14). Ekkor azonban a kiválóan játszó Virincsik hétméterest harcolt ki - pe­dig csak négy magyar mezőnyjáté­kos volt a pályán. A büntetőt Jeddi értékesítette. Ez a gól visszaadta a Loki játékkedvét és a következő hat percben elsősorban szélsőik góljai­nak köszönhetően felzárkóztak 23-19-re. A norvégok ekkor a deb­receni mérkőzésen már látott takti­kai megoldáshoz folyamodtak és kapusukat támadásnál mezőnyjáté­kosra cserélték. A vendégeknek volt olyan pillanata, hogy az üres kapu­ra dobhattak volna, azonban még­sem tették és a hazaiak újra növel­hették előnyüket (28-21).

Az 57. percben Csapó harmadik kétperces büntetését kapta, a sza­bálytalanságnál megítélt hétmé­terest azonban a debreceniek cse­rekapusa, Szamozvanova óriási bravúrral hárította. Az ellentáma­dásnál a Loki villámgyors balszél­sője, László Krisztina - aki egyma­ga nyolc gólt szerzett a mérkőzé­sen - befutásból volt eredményes. Az izgalmaknak azonban még mindig nem volt vége. Magnussen és Grini találataival a csapatok kö­zötti különbség ismét nyolcra nőtt, s még mindig volt hátra 30 má­sodperc. Mint ahogy azonban Buxtehudében is, most sem tudták "befagyasztani" a labdát és meg­nyílt a lehetőség arra, hogy a ku­pa sorsát a házigazdák a maguk javára fordítsák. Az idegeskedés azonban rájuk is átragadt és kapu­suk a megszerzett labdát az oldal­vonalon kívülre küldte, ami azt je­lentette: ötödszörre végre sikerült.

Összesítésben 44-44-es ered­ménnyel, de idegenben lőtt több góllal a DVSC-Symphonia az EHF-kupa győztese!

A debreceni szurkolók táborá­ban természetesen óriási volt a boldogság, a mérkőzés lefújását követően a küldöttség minden egyes tagja egymás nyakába bo­rult a pálya közepén. A külső szemlélő talán nem is tudta, hogy most örülnek, vagy bánkódnak. Nehezen lehetett kihúzni az érin­tettekből a szavakat.

Köstner Vilmos: - Nagyon bol­dog vagyok, köszönöm a lányok­nak és mindenkinek, aki segítette munkánkat. Az első félidőben tak­tikusan játszottunk. A második harminc perc kezdetén azonban a játékvezetők érthetetlen ítéleteik­kel felhozták a norvégokat, akik ezt kihasználva, majdnem elvették tőlünk a kupát. Mégis felálltunk és véleményem szerint teljesen megérdemelten nyertünk.

Frode Kyvag: - Gratulálok a Debrecennek, megérdemelten nyerte a kupát. Csapatom tu­dásának maximumát nyújtotta, azonban ez is kevésnek bizonyult.

Vass Károly, a Magyar Kézi­labda-szövetség alelnöke:- Izgal­masan alakult a mérkőzés és azt kell mondjam, a szerencse is a Debrecenre mosolygott. Végig ra­gyogó küzdelem volt és bár a já­tékvezetők nem a Loki pártján áll­tak, hősies küzdeni akarással a csapat ezt is bírta. Minden tiszte­letem a DVSC-Symphoniáé.

Erdei Zoltán, a DVSC elnöke:- Rendkívül boldog vagyok, ez a ku­pagyőzelem nem csak a klubé, hanem a városé, a magyar női ké­zilabdáé. A sok éves munka ered­ménye ez a siker és remélem, hogy nem az utolsó.

Mérkőzés után... hazai vélemények

Örömmámorban úsz­tak az itthon maradt kézilabda-szurkolók, amikor Norvégiában véget ért az EHF-kupa visszavágó mérkőzése. Voltak, akik otthon szurkoltak, míg mások a Hó­dos Imre-sportcsarnok előtt ünnepeltek, majd a nagyerdei csónakázótóban megmártóztak.

Vélemények néhány perccel a mérkőzés után:

Süvöltős Mihály sokszoros válogatott kézi­labdázó: - Csodálatos volt. Szurkoltunk a lányoknak, bár meg kell mondanom, hogy féltettem őket egy kicsit. Láttam az első mérkőzést Debrecenben, és tudtam három olyan játékosuk van a norvégoknak, akik férfiakat megszégyenítő lábmunkával ren­delkeznek. Végre sikerült, gratulálok a lányoknak.

Szőke Béla sportvezető: - Odahaza a rá­dióközvetítést hallgattam és így követtem nyomon, hogyan alakul a mérkőzés. A fiam viszont, a sportcsarnok előtt szurkol­ta végig az egész találkozót. Amikor vé­get ért a meccs, kerékpárra ültem és a csónakázótónál találtam a mámorosán ün­neplő fiatalokat. A fiam úgy, ahogy volt, ruhástól beleugrott a vízbe és, ha nem vi­gyázok a társai engem kerékpárral együtt bedobtak volna a tóba. Azt hiszem ez a kupagyőzelem már régóta érett.

Tamás László volt labdarúgó: - Örülök, boldog vagyok. Amikor lehet mindig ki­megyek a lányok mérkőzéseire. Tudom, hogy mit jelent a győzelem íze. Nagyon sokan vártunk már erre a napra.

Kósa Ottó szurkoló: - Óriási érzés. Most jó debreceninek lenni. Több évig szurkoltunk ezért a sikerért, és nagyon remélem, hogy a városi önkormányzat ezt a nagy­szerű teljesítményt elismeri, és még töb­bet áldoz a DVSC-Symhoniára.

Toma Sándor taxis: - Elérzékenyültem amikor megtudtam, hogy miénk lett a ku­pa. Barátaimmal úgy döntöttünk, hogy hétfőn a repülőtéren várjuk a hazatérő csa­patot, ahol is minden játékost külön-külön ültetünk Hajdú taxiba és úgy hozzuk haza őket a Dósa nádor térre.

Pallai János, Bán Tibor

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com